Csodát vettem

Csodák-csodájára ráakadtam. Nem is számítottam erre. Csak bementem az üzletbe, szét akartam nézni. Figyeltem az útmutatásra, és jómagam sem vettem észre, hogy ott van a közelemben, vége a szétnézésnek, és már választottam is. Később, amikor hazaértem, gondolkodtam, mit is láttam ma, és mit az elmúlt nézelődéseimben, mivel tértem haza; és roppant elégedett voltam a választásommal. Elvakultan hibátlannak láttam minden részletét és tulajdonságát. Fejembe szállt a tökéletesség varázsa, és szédültem az elégedettségtől.

Pár nap után rájöttem, nem úgy működik, mint vártam. Próbáltam türelemmel, majd erőteljesebb ráhatással a működés módosításában - persze, hogy ne tegyek benne kárt. A sikertelenség bosszantani kezdett. Aztán visszaszelídültem, és ismét éltetett a remény, amit felváltott a csalódottság: működésben és a választásomban egyaránt. Nem hittem volna, hogy egy hónapot sem bír ki! Toporzékolni akartam, és egyidőben türelemmel várni, de már nem ment. Nem kell! Milyen becsapás! Hé, ki csapott be, majd megmondom én neki! A csomagolása feltűnő volt, a kezdeti működése zökkenőmentes! Mi ez itt? Ki tolta az orrom elé? Één visszaviszem, ez nem állapot!

Kicsit nyomatékot kellett adnom visszaváltási szándékomnak, de áháháá, visszavették! Itt a bizonyíték: tudták, nem működőképes!

Amint hazaérkeztem, már a bizonytalanság lett úrrá rajtam. A szeglet, ahol tartottam, nyögött az ürességtől. Nyugtatgattam magam, hogy jól tettem, és felidéztem a keserves perceket. Nem tudtam nyugodni. A hiány, és a megnyugvás váltották egymást.

Nem kívántam jó ideig a nézelődést sem, üzlet közelébe csak óvatossággal mentem.

És most aludtam rá néhányat, és egy új próba mellett döntöttem: vissza oda, és még egyszer, ugyanazt! Ránéztem, és nem tudtam feledni a zakatolást, a nehézségeket, amit okozott. No, nem baj, ez való a szegletbe, ezt viszem, majd résen leszek. Közel sem érzem tökéletesnek, nem várom a csodát. És ezzel lépett be a csoda az életembe: így, tökéletlenségében vettem észre a múltkori, zajos működés finomságait: hogy hangjával nem sértette a fülem, és labilitásával elkerülte, hogy magával rántson, és a leállta is csak az én beavatkozásomra történt. Működött volna, félgőzzel, kicsit szakaszosan, s én nem vártam meg, hogy lendületet kapjon. Hibáiban a baleset-védelem és a megbízhatóság csillámait fedeztem fel, tökéletlenségében a jó működés jelei voltak.

Vakságomból zavarok sokasága ébresztett, ám józanságom csodás részleteket fedett fel: csodát vettem.