Végre lomtalanítás van. Kidobhatjuk a kopott, elnyűtt és haszontalan holmikat. És ezt itt. Már nem is tudom, miért vettem.
Persze, tudom: olyan luxus-darabnak tűnt, és amikor megláttam működés közben, egy-két praktikumot fedeztem fel. Voltak hibái is, úgy rémlik, azok később villantak meg, illetve nem is akartam tudomást venni róluk. És tényleg! Egyszer vissza is váltottam, aztán később mégis elmentem érte, és újból hazavittem. Helye volt már a lakásban, ez itt, ahol áll. Milyen öröm volt, hogy nem vette meg senki! Azt hittem, csodás dolgot vettem. Na, persze.
Aztán jöttek a zakatolások, meg az alig-alig működések, végül leállt.
Itt nézegetem, jó ideje. Valahogy arrébb tolni nem volt erőm, vagy nem vettem a fáradtságot. Sőt, eleinte álmodoztam, hogy újból működni fog. Aztán próbáltam műtárgyként tekinteni rá, de a hibái nem engedték nőni az esztétika csodálatát.
Csak porosodik, és már szinte görcsösen ragaszkodtam hozzá, hogy rontsa a levegőmet. Ja, meg próbáltam egyszer díszekkel felaggatni…., no, azt látni kellett volna.
De! Megjött az eszem, itt a lomtalanítás, kiteszem a szűrét.
Azért biztos ami biztos, készítettem fotót róla, jó néhányat, minden oldalról, közelről és távolról, több féle megvilágításban. Tegnap elhívtam egy barátomat, rajzolja le. És fesse vászonra. Ki tudja….
Ám, én mondom, megjött az eszem!
Kinek kell egy ilyen….?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése