A cipő fényesebben csillogott az eső áztatta macskaköveknél, mégis volt a színükben valami közös: a sötétség, ami alapot adott annak a fénynek, mely meg sem közelítette az eléjük magasodó épület színes, szemgyönyörködtető ragyogását.
A férfi kimért, elegáns mozdulatokkal közelített a kihívóan díszített, különlegesen megvilágított színházépülethez.
Hatalmas volt mindkettő a maga nemében: a férfi, a többiek magassága fölé emelkedett, így mindenki, aki mellett elhaladt, jószerivel a válláig ért. Széles háta, karjai nem hagytak kételyt, kézszorítása, és jelleme is igen erősek lehetnek. Bal kezén, lazán átvetett kabátja jelezte, nem gyalogol messziről, nincs szüksége a hűvös elleni védelemre, mégis felkészült minden időre.
A színház, ami felé haladt, hívogató fényekkel csábította bejáratához az amúgy is felé sétálókat. Az épület nagyságát a díszkivilágítás csak fokozta, mindenki belül akar lenni ezen a különleges téren.
Hősünk még páholyt is bérelt. Páholyt, amit nem birtokolhat akárki, ám aki kibérli, egyik felől jelzi a páholy elhelyezkedéséből, hogy a társadalom mely részére helyezi magát: feljebb, vagy legfelül, középre, avagy valahol oldalt (ám elég magasan van ahhoz, hogy ne keveredjen mindenféle emberekkel, mégsem tűnjön fel mindenkinek felügyelő jelenléte). Másik felől kinyilvánítja a város minden művelődésre éhes polgára előtt, hogy anyagi javai még a ’köz’ intézményében is feljogosítják bizonyos terület birtoklására.
Egy hely, ahová csak bizalmasaidat engeded be, vagy egyedül igyekszel kitölteni, lelked és önhittséged szétterítésével.
Ezzel azonban vigyázni kell, a hely csak a bérlet idejére a tiéd. Már jóval a szerződés lejárta előtt emberi és anyagi óvintézkedéseket kell tenned, hogy maradásod legyen. Ha egyszer kimaradsz a körből, a további, estéről estére bámulatba ejtő megjelenési varázsod is tovatűnhet, így veszítve a színtéren kívüli állékonyságodból is.
Ami kint régen hintó (ma luxusautó), bent egy páholy, ami ugyanúgy irigységgel és csodálattal, tisztelettel, avagy utálattal tölthetik el szemlélőit, mint a külső, porral teli világban a téged szolgáló járműved.
A férfi, aki kitűnt már a kopogó, fényes cipők világából is a színházba menet, óvatos volt a választással: nem a központi térre tervezte helyét, ám ahhoz elég közel. Ezenfelül arra is gondolt, hogy megjelenése ne vonja el a figyelmet a központi helyen ülőktől, ám ha hangot akar adni véleményének, hangja eljusson a megfelelő fülekbe. Minden részletet átgondolt: nem akart hivalkodni, de azt sem akarta, hogy a jelenlévők figyelmét elkerülje a létezése. Igenis, tudják meg, hogy ki ő! Figyeljenek fel a páholy díszességén át a benne rejlő tehetősségre, melyet nem csak anyagi értelemben gondolt a férfi: tehetősként nem csak a megvásárolandó dolgokon át mutatja meg, hogy megteheti, de cselekedeteit sem fogja vissza, bátran szól pereceslánynak, színésznek, nézőnek, saját szándékai szerint építő véleménnyel és intézkedéssel.
Ez a csoda fülke, bársonyfüggönyeivel lehetővé teszi a magamutogatást, a társasági életet éppúgy, mint az észrevétlen jelenlétet, és az elkülönülést. Ha gyermeki viselkedés kerítené hatalmába, bizony, innen nevének bepiszkolódása nélkül dobálhatna papírgalacsinokat a lenti térben tömegesen helyet foglalókra. Áldott könyöklő, és jótékony függöny!
Mint egy varázslat: hétről-hétre a tömegek fölé emelkedve figyel, majd a szórakozás mellett issza a társadalmi információt, és hirdeti hírnevét.
Csak egyszer-kétszer borzad el, ha hatalmába keríti a korosodás és a gravitáció gondolata. Ezek nem kímélnek embert, épületet. Bár ilyenkor egy halvány mosollyal kísért gondolat mindig megnyugtatja: ha leszakad a dísz, ő akkor is pusztán mások nyakába hullik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése