Szerelem

Egyfajta képesség ez.

Bátorság, amikor ismeretlen ember felé bizalmat nyitsz, és hagyod mindenféle érdeklődésed és vonzalmad féktelenül áramolni felé.

Sosem a szerelem tárgya, és kiváltója a különleges.

Te vagy, te leszel különlegessé ezzel a vagány suhanással, ezzel a lángoló közeledéssel. Mert finom szellőként libegve járod körbe a párod, perzselő lánggal hevíted szívét, és könnyed karolással vonod táncba.

A szerelem egy gyermeki, ártatlan és őszinte ölelés, hála az életért, egy mosolyért és a szeretetért.

Érzéseim szerint nem az a szerelem, amikor mindent képes vagy érte feladni, vagy mindent felad érted. Nem az, amikor azért, hogy elérd 'Őt', hátra kell fordulnod, és mindent lerombolnod, nem az, amikor atomjaidra kell hullanod, vagy magad megtagadnod... Nem romboló erő.

Építő, felvirágoztató erő.

Amikor a másik lététől bármit képes vagy felépíteni.
Amikor olyan erőt kapsz tőle, hogy ha ő épít, támogatni tudod.
Amikor látni akarod a személyiségének épülését, és teret adsz neki.
Amikor, ha fázik betakarod, vagy fújod, mikor melege van.
Amikor, ha fázol, hozzá bújsz, s ha meleged van, nem várod el, hogy fázzék miattad.
Amikor képes vagy magad építeni érte, és hagyod, hogy épüljön.

Ezer szó és mondat lenne még rá.

A szerelem egy ragyogó csoda, simogató, testnek és léleknek, talán még az elmét is képes pallérozni, olyan energiákat gerjeszt.

Én ilyet keresek....