A nyári napok nyújtózva fordultak az őszbe, testünk heve már hűlni kezdett az álmosodó évszak kezdetén. Furcsa érzésem támadt, bennem a forróság győzedelmeskedett: megéreztem, itt az ideje az ajándékozásnak.
Elővettem a kosarat, hiszen biztos voltam benne, hogy a kezembe fogott meglepetés-köteg olyan nagy és harsogó, hogy nem bírnám tartani, szertehullanának. Ki akarja ezt….
Az előkészületeket is ünnepélyesnek ítéltem, így a lelkem legszebb ruháját öltöttem magamra, nyugodt mosollyal fogtam munkámba. Megfontolt, boldog mozdulatokkal kezdtem összeszedni az évek alatt készített kedves tárgyaimat, melyek színét a napok adták, nagyságukat az évek, fényüket érzéseim.
Gondosan akartam eljárni, ne maradjon ki semmi, hiszen leendő társamnak szántam mindezeket. Kell legyen benne hit és bizalom, szeretet és szerelem mindenképpen, és valamiféle erő, melynek gyengeség és lágyság a társa. Tiszta szív, azt el ne feledjem, hiszen azzal fogom bélelni kosaram. Szépséget és vágyakozást is csomagoltam, csillogó szemeket. Odafigyelést, kitartást, boldogságot, adni- és kapni tudást. Egy kis bánatot és dühöt is a teljesség kedvéért. Könnyeket megpróbáltatáshoz és nehézséghez. Örömmel készültem, nem győztem felmasnizni minden egyes darabját egyenként. Nem akartam elkapkodni, de nem tudtam nem sietni, hiszen már bizonyos voltam a jelek alapján, akinek szánom, úton van felém….
...
Tetszenek az írásaid, igaz hogy eddig még csak hármat olvastam el, de érezni hogy szívből jönnek!
VálaszTörlésIrigyellek hogy szavakkal ki tudod fejezni amit érzel!
HG