Évekkel ezelőtt, egy utazásom során, erre a helyre vetett el a sorsom. Hogy szerepelt-e a terveim között, vagy ajándékként ért a lehetőség, erre nem tudnék válaszolni, bár magamban sosem tettem fel ezt a kérdést. Ez volt a ’nagy’ utazás.
Valójában egy hatalmas, csodákat rejtő sivatag, ahová minden merész vándor eljut legalább egyszer.
Ahogy szétnéztem, ijesztően kietlennek tűnt, nem láttam élőlényt. Mégis az aranyló, lágyan hullámzó homok olyan bizalommal ruházott fel, hogy elindultam, pontosan az orrom után. Nem tudom, milyen napszak is volt, nem figyeltem sem a nap állását, sem a felhőket. Amikor megérintett simogató ujjaival a szeretet szele, már léptem is előre, a buckák felé.
Sokáig mehettem étlen-szomjan, de erőm nem lankadt, és kíváncsiságom nyíló virága sem halványult. Nem imádkoztam Istenhez, nem estem kétségbe, csak akartam, nagyon akartam már egy dús helyet találni, ahol biztonságra, táplálékra és embertársakra lelek.
...
A teljes írás jelenleg szerkesztés/megjelenés alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése