Női szerep

Egy kicsit megzavarodtunk. Nagy felhajtást rendeztünk, hogy szavazhassunk, nadrágot húzhassunk, és dolgozhassunk. Az egyenjogúságot kerestük.

És, amit találtunk: szavazhatunk bizony. Húzhatunk nadrágot is, nem csak szoknyát, sőt miniben is járhatunk. És dolgozhatunk.

Először meglepődtünk, hogy nehéz, nem bírjuk: a munka, ami teljes embert igényel, és a háztartás, gyermeknevelés, ami, ha őszinték leszünk, egy másik embert igényel.

Párunk jobban bevonódott az otthoni teendőkbe, majd mi csodálkoztunk, hogy a férfiúi tartásuk mellett szinte versenytárs lett a mi tartásunk. Nem kiegészítettük egymást, hanem bizonyos tekintetben egyformává váltunk.

És amikor már nadrágot húzva eltarthattuk magunkat, és a férfi nem kiegészített, úgy éreztük, nincs rá szükségünk, egyedül is bírjuk. Bírtuk is, majd elkezdtük veszíteni eddig nőies jellegünkből: mozdulataink, gondolkodásunk, külsőnk keményebb, szigorúbb lett.

Előbb kicsit becsmérlő szavakkal illettük a nőiességet, lassan elfelejtettük a nőies teendőket: főzés-sütés, kézimunka, s még sok minden más.

És most nem győzünk figyelni és tanulni, hogy minden feledésbe merült nőies cselekvést és teendőt „nagyanyáink titkos füzetéből” újra tanuljunk.