Ismerős

Nézelődsz a boltban, a polcokon, a gondolákon található termékeket figyeled, némelyiket megfogod, megvizsgálod, elolvasod a rajta található árat, ismertetőt.

Ő épp oldalról jön. különösebben nem siet, kicsit talán célirányosabb, vagy már minden a kosarában van, amire szüksége volt. Nem temetkezik a polcok figyelésébe. Megy át a soron, mert a pénztárakat így tudja megközelíteni.

És hopp, ekkor észrevesz. Egy pillanat alatt átfut az agyán, hogy fél éve nem adta vissza a kölcsönkért könyvet, vagy többször nem hívott vissza, esetleg nem tett meg valamit, amit ígért. Nincs felkészülve a találkozásra, még kevésbé készült fel arra, hogy két szóban elnézést kérjen a kimagyarázhatatlan mulasztásért. Így lehajtja fejét, kissé a másik irányba is fordítja, mintha nem látott volna meg, és elsiet melletted, mintha halaszthatatlan lenne a távozása a boltból. És az is: miattad. Mert beszélni veled, biztosan nem akar.

És észreveszed. És hagyod elsietni. Hiszen látod, birkózik a rossz érzéssel, és nem akarsz egy „Hahó, nem vettél észre! Hogy s mint?” kiáltással többet rakni a vállára. Csak hagyod elsietni, fél szemmel nézed a kínlódását, hogyan oldja meg, hogy – mint a gyík – kimeneküljön a számára kínos helyzetből.