Különlegesnek érzem magam

Mi, nők, igazán bajban vagyunk jelenlegi világunkban az öregedés fogalmával és tényével. Teljes emberként, ragyogva, játszva akarjuk végig élni az életünket, divatos trénereink megtanítottak élni, már nem akarunk 30 évesen visszavonulva, átadni helyünket a 20 éveseknek. Aztán jön a kozmetika iparág, aki a tréneri lélek-vidámságot és fiatalságot megtámogatva, hamvassá teszi öregedő bőrünket. Segítenek az új mozgás-formák, és az a sok csinos, fiatalos ruha, amit a 30 és a'fölöttieknek kitaláltak.

Tehát lehetsz fiatalos, játékos, vidám, sőt: élvezd az életet, méltó vagy rá!

Milyen jó körülölelni egonkat ezekkel a finom, simogató dolgokkal!

És amikor kellően feltöltődsz, jönnek a társas összejövetelek, és bulik, és szerencsére a rengeteg, fiatalos társnak való.

Ez kimondottan jóleső, így túl a 30-on egy 'szinglinek'. Nem egy korosodó, kopaszodó nagyapáról kell álmodni, aki melletted él, hanem hihetsz még a szerelemben, mint a fiatalabbak. Ölelhetsz egy szintén vonzó, ápolt fiatalos férfit, és kézen fogva rohanhatsz át vele a réten; még a haja is lobog... Mert a bőrödön érzed (az előbb felsoroltaknak köszönhetően) a friss és energikus életet. És ami jár, az jár!

Persze, hogy a földön maradjunk, nem lehet nem-észrevenni a tényt, miszerint a nők vannak kevesebben, illetve nem elkerülendő a megállapítás sem: amikor látsz egy férfit, akiből jó férj lenne, ő már az... Azaz minden tekintetben igen óvatosan kell kezelnünk rejthetetlen kései zsendülésünket.

Amikor régebben elindultunk, elég volt figyelni a kezeket, a 'kis testi hiba' árulóként ott ült a gyűrűsujjon. Ám itt a szabadság-világa! Férjeink már nem hordják a jegynek nemes jelét, hiszen komoly balesetveszélynek vannak kitéve gördülő bőr székeiken az irodában (mindenki hallott egy-egy történetet a sportolóról, a favágóról vagy a kőművesről, ki ne féltené a tíz ujja meglétét a komputer-világban).

Tehát ki vagy téve, rá vagy kényszerítve, hogy beszélgess, hisz szóból ért az ember. És értesz is! Figyelsz minden szóra. Ritkán akad egy-egy szabad férfi, s még ritkább, hogy vonzó is legyen, vagy hogy ne hárman kacsintsatok rá egyből. Vannak az unalmas családosok, akikkel barátságot ápolni is nehéz, mert nincs olyan mondandója, ami lekötne, vagy hozzá tudnál szólni. És vannak a jófej nős férfiak: mindenről beszélhettek, hol az ő, hol te a gyerekedről, anyádról, vagy történeteket mesél a családjáról, nejéről. Rendkívül szociális! Igazi csacsogó-társ. És bár a terepet felmérve nem látod a közelben lődörgő nagyŐ-t, egy jó kis beszélgetés igazán jól esik egy széles látókörű, vidám emberrel.

Hóhóhó! Ne tedd le a vérted a földre! Maradj éber! Miért?

Hiszen olyan kellemes a társalgás. Alkalmasint fordulhatsz hozzá kisebb segítségért is, és már második találkozásnál érdeklődő, ha látja, hogy gondod van, melléd áll, vigasztal, elmagyaráz, meghallgat. Mint mondtam már: szociális.

Olyannyira, hogy néhány véletlenszerű találkozás után, mikor már bejutott a lágyabb, védtelenebb zónádba, pironkodva elmondja, mennyire vonzó nő vagy (addigra bizony már feltérképezett, tudja, van-e valakid, tetszik-e valaki, és abban is bizonyos, ha keresgélő stádiumban vagy).

Tehát vonzó vagy (áldott krémek, fitness és ruhatár!), és ő igazán csodálkozik, láthatóan repesve csodálkozik, hogy egyedül vagy. Ám, mivel ő tudja - hiszen empatikus is -, hogy millió gondod van, és hogy nehéz egy nőnek egyedül, illetve alig jut időd a kellemes dolgokra, hát elmondja, tudatja, hogy számíthatsz az ő segítségére, ha magaddal akarsz törődni, magadra szánnál időt. Segít! Egyszerűen a legodaadóbb ember a világon! Nem maga miatt, és főként nem a felesége ellen (ő az, akit szeret, és vele van jó élete), hanem kimondottan, hogy ne kelljen egyedül vergődnöd a szórakozások mezején. Egy hős!

Láthatod már, hogy igazán különlegesnek érzem magam, hiszen emberbaráti szeretetből, igen sok ember ajánlkozik. Mert átérzik, hogy milyen rossz egyedül, és hetente egy, ám akár két alkalommal is beáldozzák magukat bokros teendőik mellett, pusztán az én jóérzésemért.